traduzione di Tomaso Kemeny

Endre Szkárosi e Tomaso Kemeny al Secondo Festival del Mitomodernismo – Alassio 1996

AVEC MA SOLITUDE

Hajnóczy Péter,

hány kilométer

a valódi éter?

hány kiló séta

a rettegett létra

a híd a léten

a luk a nemléten

milyen is ottan

no nem, nem halottan

csak annyit élten

amennyit fértem?

mi ami értem

eszköz a léten

vétkes is aki tűr

fasírt halotti szűd

Hajnóczy Péter

avec ma solitude

j’excuseha bételt

de van-e ott vétel

hol már semmi se

tétel

egyáltalán?

AVEC MA SOLITUDE

Hajnòczy Péter

quanti chilometri di muro

oltre l’etere puro?

chili di cammino duro

per la scala temuta,

il ponte sull’essere

il buco del nonessere

ohilà, come si sta

non da morti, là

ma da vivi tanto

da non consumare il guanto?

con quale strumento

si lavora sul vento?

Colpevole chi sopporta

il cuore polpetta morta

Hajnòcy Péter

avec ma solitude

j’excuse se ne hai abbastanza

ma c’è l’acquisto

là dove in genere

non c’è merce

ma cenere?

Az éji rés

Az ember egyik lelkének

Otthona a sírvilág

Az ember másik lelkébe

Beléhasít az égi láng

Dőlj belénk, Ég, éji rés,

Szállj belőlünk, rettegés!

Emelkedj az Éj fölé:

Szemgödrében csillagok

Láthatatan szájakon

Ismeretlen mondatok

Breccia nella notte

Un’anima dell’uomo

dimora nel mondo sepolcrale

L’altra anima dell’uomo

si squarcia per la fiamma celestiale

Crolla in noi, Cielo, breccia nella notte,

vola via terrore!

Innalzati sopra la notte:

nella sua orbita stelle

Su bocche invisibili

frasi dell’ignoto

Gépmadárdal

Fúj a szél, s én itt állok lenn.

A gépmadár, ó jaj, messze ment.

Majd földet ér, távol, mint a hó.

Itt nehéz a szél, s csak száll, csak száll a toll.

Szállj, szállj, szállj, mint a hó!

Majd földet érsz te is valahol.

Ott állsz majd lenn, fehéren, mint a hó.

Fölötted ég, s csak száll, csak száll a toll.

Canto dell’uccello meccanico

Soffia il vento, e io me ne sto qua giù.

Ohimè, l’uccello meccanico non c’è più.

Come neve si poserà sul suolo, lontano.

Qui il vento pesa, e vola, soltanto la piuma vola.

Vola, vola, vola come neve!

Anche tu ti poserai sul suolo, lieve.

Starai laggiù pallido, come neve.

Sopra di te il cielo, soltanto la piuma vola.

Krónosz hagy látleletet

mindenki lát

senki se néz

ne nézz

derűre föl

drág agg regáta

tekinteted füle

a déja vu menyasszonyok fele fürkész

jobb volna hallgatnom?

bizony. végül is a földgolyó

sem fordul másként, ha hallgatok.

szeretném azonban kiskezed

föltunkolni egy szivacsos felhőbe

a világegyetem izzad mint a pókverés

szekréciója földünk,

illetve a talaj életkedvét

fokozó petőfis drog

a pásztor is televeri nyáját

töppedt grüberlik magyarázzák kedélvét

azonban belülről jön

megráz és kilő e furor

poeticus dongó szárnya

macskapisi szellemröptéhez képest

a krónika se másképp

szigorú elszámolásban

dévaj fetrengésben de jó volna

még még még ha én lennék a legjobb

az egyetem testembe határolt

bölcs ésszel lásd be:

deldoromb ketrenge szegélyezi kiutad

a világ gyengébb fele benned mi jobb

kívülről szállj meg: ajándék döbbenet

lehet másképp

mondani

zárd össze

a szeméremrését

szublimálj kolléga

nincs világ amely

elvárna tőled bármit

az lesz az ami eszedbe jut

és nem restelled

nem könnyűvel tudom, a röhej közhely

találkozzunk valahol hágjunk együtt

túl a szavakon

nem kell nekem már semmi

nem igaz de jó

ami marad

egy életre

elég

Crono rilascia la perizia

vedono tutti

nessuno guarda

in cerca del sereno

non guardare in alto

decrepito traghetto

orecchie della tua reputazione

la metà delle spose deja vu

investiga sarebbe meglio tacere?

la biglia terrestre,sai,

non gira diversamente se

taccio, vorrei però immergere

la tua manina

in una spugnosa nuvola

l’universo suda come la terra

secrezione percuoti-ragni

ovvero la voglia di vivere del suolo

galoppo accelerato alla petofi

anche il pastore pesta il suo gregge

raggrinzite fossette spiegano il suo umore

in realtà viene dal profondo

scuote e spara questo furore

ala del moscone poetico

pipì di gatto a confronto

del volo del suo

spirito seppure questa cronaca

nel rendere conto con rigore

sarebbe bello nel contorcersi faceto

se se se fossi il meglio

l’università mi ha confinato nel mio corpo

riconosciti saggio che non sei altro:

uno scacciapensieri costeggia la via di uscita

non c’è meglio in te della parte più tenera del mondo

impossessati di me da fuori: la costernazione del dono

può essere nominato

in modo diverso

serra le braccia

del pudor

sublime collega

non esiste mondo

che da te aspetti qualcosa

sarà ciò che ti viene in mente

e tu non ti risparmi

non è facile, lo so,

il ridicolo è un luogo comune

incontriamoci da qualche parte

al di là delle parole

non ho più bisogno di nulla

non è vero ma è buona cosa

ciò che rimane

basta

per tutta la vita

Krónosz hagy még egy látletetet

gondom kezül uccse kegyelet

hárul ha volna eggyélet matracon

övig ér a desz mögér kaszanyom

sugároz hullámoz hangosan utánhosszan

sürget és felejt sürget és felejt

e helyt nem mondom feltétlen ide

derekas hitélett tanterő gubbon balul

dencse ki fehér nepperek markában araszol

nomád víruson tengődő merre ment

merre de merre de merre

adalék hátralék előleg

tégy már valami jót

vagy legalább valamit jól

valamikor valahogy

valahova bezuhant előttem

nem is én

belehecceled belehecceled

Crono rilascia ancora una perizia

per i corrucci clemenza ciccia

incide se ci fosse una vita unica sul materasso

arriva con clemenza fino alla cintola

re bemolle dietro all’impronta della falce

irraggia in calce sonora

ondeggia lungo il dopo

urge e scorda urge e scorda

né nomino questo luogo

incondizionatamente qui

male bozzolo di forza credito valoroso

salescende di misura a spanne il palmo delle larve

vivacchiando sul virus nomade là dove andava

ma per dove ma per dove

documenti arretrati anticipi

finalmente fai qualcosa bene

una volta in qualche modo

precipitò davanti a me da qualche parte

non ero nemmeno io

gli monti la testa gli monti la testa

Könnyed

végy könnyedén

félszeg fiú vagyok

csak tarts könnyedén

ne kérdd miért

láttam a plafont

az ég fölött

tudom könnyű vagyok

s félénk kegyetlenül

láttam a padlót

a pokol alatt

s hogy minden csapás

egy véget ér

legyen tiéd

e könnyű dal

egy szobor álma

ki halni tér

Delicato

scortami con delicatezza

sono un ragazzo maldestro

sostienimi con delicatezza

non chiedere perché

ho visto il soffitto

sopra il cielo

so di essere timido

e crudelmente lieve

ho visto il pavimento

sotto l’inferno

sicché ogni flagello

ha lo stesso fine

sia tuo

questo facile canto

è il sogno di una statua

che torna a morire

Inventio poetica

Takaróm fekete sólyom

Elszáll mire kimondom

Kereng a zivatar éjig

Lebeg a légben egy évig

Itatom szív parazsából

Csókolom ég havasából

Hova is szállna a bátor

Bátor fekete sólyom

Oda a szívem a bútól

Rabigában csiszolódom

Bárcsak te szabad lennél

Álmom a szélbe temetnéd

Le ne szállj kizsarolt földre

Az égen keringsz örökre

Inventio poetica

Il mio mantello è un falco nero

Prende il volo mentre lo declamo

Volteggia fino al temporale notturno

Fluttua nello spazio per un anno

Lo disseto alle braci del cuore

Lo bacio tra i nevai del cielo

Dove volerebbe impetuoso

Impetuoso falco nero

Nella tristezza sono smarrito

In servitù mi dirozzo

Almeno tu fossi libero

Tumuleresti nel vento il mio sogno

Non posarti sulla terra sfruttata

Tu che volteggi in cielo eterno

A gondviselés

Robbanószerkezetvers Pier Paolo Pasolini emlékének

A modern hadviselésben minden hagyományos eszköz, elem, módszer és hadmozdulat

nevetségesen elavultnak számít.

A modern hadviselés terep asztalon és szimulátorrendszereken zajlik, és a kérdések eldőlnek,

mielőtt feltennék őket.

A modern hadviselésben a gerillaharc is elavultnak számít, a városi partizánok utódai,

a hackerek azonban némi sikerrel törnek borsot és szimulálnak műszargumiüledék-

szagot a neoszadomazokriptomilitaristák orra alá.

A modern hadviselést tekintve tehát elavultnak tetszik az a rózsaszínű és műcukor illatú

gerillabázis is, amelyet az isteni providencia és az engedélyező legfőbb hatóságok

jóvoltából egy osztrák építész a bécsi Operngasse vagy Kärtnerstrasse helyett a Lehel

tér sarkán épített ki – ám!

Ám vegyük tekintetbe, hogy modern hadviselés ide vagy oda, az éppen idő-, tehát korszerű

öldöklés egyelőre teljesen hagyományos eszközökkel, elemekkel, módszerekkel és

hadmozdulatokkal, úgymint kővel, késsel, Molotovval, Kalasnyikovval, nemi erő-

szakkal, földbeásással, testcsonkítással és sima elüldözéssel, (földön)futtatással folyik,

a városi gerillaharc rémképe tehát az eddig elmondottakkal ellentétben egyáltalán nem számít

Ebből a szempontból tehát és viszont kifejezetten örvendetes, hogy az osztrák építész az

isteni providencia és az engedélyező legfőbb hatóságok jóvoltából az Operngasse vagy

a Kärtnerstrasse helyett a Lehel tér egy jól megválasztott pontjára helyezte el

érdemlegesen védhető, multifunkcionális lőrésekkel mértani rendben ellátott

erődítményét, amelyből a városnegyed jól ellenőrizhető, átmeneti védelme kellően

ellátható, ahonnan a hagyományos eszközökkel operáló betolakodó hosszabb ideig

megfékezhető és sakkban tartható,

annál is inkább, mert a sérülékenyebb, dekadensen dekoratív üvegfelületek kivétel nélkül

rejtve maradtak, s csak az épületet belülről védelmező városi harcosok számára

észlelhetők.

Figyelemkeltő ugyanakkor, hogy a tetőkön kollokált hatalmas légyfogó a legszofisztikáltabb

radarrendszer védelmi bázisának képzetét idézi a hagyományos gerillahadviselés

imént taglalt eszközein, elemein, módszerein és rendszerein csak kacagó vagy nem

teljesen őszintétlen részvéttel sajnálkozó neoszadomazokriptomilitarista elit

elbizakodott szeme elé, amely ennélfogva valószínűleg a leghumanizáltabb

emberelhajtó technikákat veti majd be szimulátorain.

Mivel pedig az isteni providencia és az engedélyező legfőbb hatóságok jóvoltából és az

osztrák építész konzseniális közreműködése révén az Operngasse és a Kärtnerstrasse

helyett a Lehel téren elhelyezett, elszánt gerillaharcra vagy annak megfékezésére

kifejezetten kedvező tulajdonságokkal rendelkező, ám a legszofisztikáltabb

szimulációs hadviselés számára is elgondolkodtató, bár kissé gyanús csalikkal

fölszerelt erődítmény a legközelebbi budapesti szőnyegbombázásig minden

valószínűség szerint a helyén marad

márpedig egy ilyen kőkorszaki totális hadmozdulat ma már arcpirítóan elavultnak,

következésképpen az annak kivitelezését mérlegelő számára vállalhatatlannak hatna -,

az egyetlen tényező, akitől a városnegyed lakóinak tartaniuk illene, AZ AZ AZ anarcho-

hacker, aki szimulációs bázisán az isteni providencia és az engedélyező legfőbb

hatóságok rózsaszínű és műcukor illatú gumiszarüledék-jelképét a levegőbe repíti.

A szimulációs dimenzión kívül eső materiális valóságban azonban a lőrések és

a radarbázisnak álcázott légyfogó az anyagi élet végezetéig védi majd romló életünk.

La provvidenza

Congegnopoesiaesplosiva in memoria di Pier Paolo Pasolini

Nella moderna arte della guerra ogni strumento, congegno metodo e manovra

tradizionale risulta grottescamente obsoleta.

La moderna arte della guerra si svolge per modalità di simulazione e i problemi si

risolvono prima del loro manifestarsi.

Nella moderna arte della guerra anche la guerriglia risulta superata, i discendenti dei

guerrieri urbani i hacker con un certo successo allarmano gli sbirri e simulano

lezzi di fecciume-stercoartificiale di gomma sotto il naso dei

La moderna arte della guerra vede come obsoleta anche la rosea base antiguerriglia

profumata di similzucchero , che grazie alla divina provvidenza e alle

accomodanti autorità supreme un architetto austriaco costruì non nella viennese

Operngasse o Kartnerstrasse ma all’angolo di piazza Lehel- ma sì!

Ma vediamo che nonostante la moderna arte della guerra, nel tempo reale, le violenze

aggiornate vengono ancora con strumenti, congegni metodi e manovre

tradizionali vale a dire con pietre, coltelli, bombe Molotov, kalaschnikov, stupri,

sotterramenti mutilazioni e persecuzioni dirette, esili,

perciò l’incubo della guerriglia urbana in contrasto con le precedenti asserzioni

non è da considerarsi obsoleta.

Da questo punto di vista perciò è decisamente positivo che l’architetto austriaco grazie

alla divina provvidenza e le accomodanti autorità supreme non abbia costruito

nella Operngasse o Kartnerstrasse ma in un punto ben scelto della piazza Lehel

la mirabilmente difendibile multifunzionale e rifornibile fortezza dotata di feritoie

in ordine geometrico per le bocche di fuoco da dove il quartiere è ben controllabile

e l’assediatore è per lungo tempo da tenersi in scacco

perché le più fragili, decorative superfici di vetro decadenti senza eccezione rimangono

celate, percepibili solo da parte dei difensori all’interno dell’edificio.

È degno di nota, poi, il chiappamosche monumentale collocato sul tetto a evocare agli

occhi insuperbiti delle élite neosadomasocriptomilitariste l’immagine del più

sofisticato sistema radar tra i sistemi prima discussi della tradizionale arte

della guerriglia, di conseguenza si potranno simulare le tecniche

chiappascacciauomo più avanzate.

Giacché grazie alla divina provvidenza e alle accomodanti autorità supreme e il

contributo del congeniale architetto austriaco che invece di costruire

nell’Operngasse e nella Kartnerstrasse scelse la piazza Lehel per la fortezza in

grado di contrastare la guerriglia con caratteristiche decisamente favorevoli percepibili

la più sofisticata arte della guerra simulata, anche se dotata di congegni un pò

sospetti tale da resistere con molta probabilità fino al prossimo bombardamento

a tappeto di budapest

orbene una tale installazione bellica dell’età della pietra risulterebbe oggi

vergognosamente superata, e conseguentemente il giudizio sulla sua realizzazione

apparirebbe inammissibile-,

l’unico agente di cui gli abitanti del quartiere avrebbero da temere Sì Sì Sì

dell’anarco-hacker in grado di simulare la devastazione del roseo

fecciume-stercoartificialedi gomma profumato di similzucchero dono della divina

provvidenza e delle accomodanti autorità supreme.

Fuori dalla dimensione virtuale nella realtà-tutta feritoie e le chiappamosche

mimetizzate da sistema radar fino alla consumazione della vita materiale

difenderanno la nostra vita di facile deperimento.

Nanni Balestrini, Endre Szkárosi e Tomaso Kemeny -© 2013 by Giuseppe Lian

Endre Szkárosi è nato a Budapest il 1952. Poeta, performer, studioso, è professore ordinario di Letteratura italiana all’Università di Budapest (ELTE). Le sue sperimentazioni di poesia sonora, di musica, di arti visuali, video e performance sono ben note nella rispettiva scena internazionale. Ha collaborato con vari gruppi fra i quali il suo Konnektor, e la band inglese Towering Inferno, e – dagli anni ’90 – anche Spiritus Noister. Come solista o come collaboratore partecipa a numerosi festival internazionali di poesia e di arte. Ha pubblicato vari libri e dischi di poesia e di musica. Nel centro della sua attività di studioso sta appunto la storia e la teoria delle tendenze innovative del Novecento dalle avanguardie storiche fino alle sperimentazioni artistico-poetiche contemporanee– in questo contesto ha pubblicato parecchi saggi in varie lingue e ha partecipato a numerosi convegni scientifici.

Libri/Books

Ismeretlen monológok [Monologhi sconosciuti /Unknown Monologues], Budapest, 1981
Szellőző művek [Opere in ventilazione/ Works in Ventilation, con/with G. Galántai], Budapest, 1990
Mi az, hogy avantgárd. Írások az avantgárd hagyománytörténetéből. [What’s that avant-garde. Essays on the history of tradition of avant-garde], Budapest, Magyar Műhely Kiadó, 2006, p. 303
Merülő Monró (Diving Monroe). Magyar Műhely Kiadó, 2007, p. 15
A félre-értelmezett futurizmu [Futurismo mal-interpretato/Futurism Mis-interpreted, a cura di /ed. by E. Sz.], Budapest, 2010. MTA Irodalomtudományi Intézet, Helikon
Egy másik ember. Eszmélkedéstörténeti emlékirat [Un altro uomo. Memorie di presa di coscienza/Another Man. Memories of Getting Conscience], Budapest, Orpheusz Könyvkiadó, 2011
Online Barokk. Olasz költészet a 20. század második felében[Baroque On Line. Poesia italiana nel Secondo Novecento/Italian Poetry in the 2nd Half of 20th Century, a cura di/ed. by Géza Sallay – Endre Szkárosi), Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 2012
Verboterror. Performanszköltemények [Poesie di performance/Performace Poems]. Budapest, Magyar Műhely Kiadó, 2013.

CD

Towering Inferno: Kaddish, London, TI Records, Budapest, Bouvard&Pécuchet, 1993
Island Records, London, 1995
Márta-Szkárosi-Bernáth(y): The Wind Rises. London, ReR, 1998
Szkárosicon (vol. 1, Bird Machine), Budapest, Bahia, 2002
Kurt Schwitters-Spiritus Noister: Ursonate for 2 voices and musical environment, Budapest, Hungaroton Classic, 2003
Szkárosi&Konnektor (vol. 2), Budapest, A38, 2004

Cassette/Cassettes

Rózmari [Wallarush, with/con Konnektor), Budapest, 1990
Tûzfal [Fire Wall/Muro maestro, with/con Konnektor], Bahia, Budapest, 1993
Spiritus Noister (Kovács-Sõrés-Szkárosi), Budapest, 1994.
Nemzeti zajzárványok [National Noise-Inclusions/Inclusioni di rumore nazionali,with/con Spiritus Noister], Bahia, Budapest, 1996

Dischi/Records

Támad a szél [The Wind Rises/Si alza il vento, with/con I. Márta & S. Bernáth(y)],
Budapest, Hungaroton, 1987
Hangmánia [Sound-Mania/Suonomania, Ungheria-Italia, with/con E. Minarelli, Cento-Budapest, 3ViTrePair-Új Hölgyfutár, 1992.